Egyedi webalkalmazás

A projekt lényege egy döntés volt, ami minden továbbit meghatározott: a pult két oldalára két külön felület került.

• A pult mögött áll a bárpultos nézet — a munkaeszköz, ahol a rögzítés és a statisztika él.
• A pult előtt van a telefonos itallap, amit a vendégek a helyszínen kihelyezett QR-kódokkal érnek el.

A kettő ugyanabból az adatból dolgozik, de teljesen más célra készült. Ez tette lehetővé, hogy egyik se legyen kompromisszum.

Rendelések — a munkafelület

Ez az a képernyő, amit az este 90%-ában látni. A rögzítés három mozdulat:

• Vendég kiválasztása a névsorból,
• koppintás az italokra — minden koppintás eggyel növeli a mennyiséget,
• mentés, egyszer.

Mellette egy panel mutatja az aktuális rendelést és mindjárt alatta az adott vendég előzményeit. Így menet közben, kérdés nélkül kiderül, hogy valaki a harmadik vagy a hetedik italánál tart — ami egy baráti társaságban legalább annyira szociális információ, mint amennyire statisztikai.

A felület szándékosan nagy koppintási felületekkel és jól olvasható kontrasztokkal készült: félhomályban, egy kézzel, közben beszélgetve is működnie kellett.

Egy esettanulmányban ritkán a kihagyott funkciók a legérdekesebbek, itt viszont ezek adják a projekt karakterét:

• Nincsenek árak, és nincs fizetés. Se kosár, se összeg, se számla. A rendszer pénzügyi kérdést nem tesz fel és nem is válaszol meg.
• Nincs nyilvános elérés. Az alkalmazás nem publikus szolgáltatás: kizárólag a baráti összejövetel idején futott, és csak a helyszínen volt elérhető.
• Nincs vendégoldali fiók. A vendégek nem regisztráltak, nem adtak meg adatot, nem hoztak létre semmit. Csak olvasták az itallapot.

Ez egy zárt, saját felhasználásra készült eszköz volt — pontosan annyi, amennyi az adott estére kellett.

Az alkalmazás magyarul és angolul is elérhető, és a felület világos és sötét megjelenéssel is működik. A vendégek telefonján megjelenő itallap nyitó témáját a pult mögül lehet beállítani — a vendégnek ugyanis nincs korábbi beállítása, amit betölthetnénk, így a döntés azé, aki ismeri a helyszínt: garázsbuli délután és pincebuli éjfélkor nem ugyanazt kívánja.

A rögzítés az este alatt nem lett szűk keresztmetszet: egy rendelés pár másodperc, és nem igényel se figyelmet, se magyarázatot. A vendégek pedig — a legjobb visszajelzés — maguktól elővették a telefont, hogy megnézzék, mi van az itallapon, és utána mentek a pulthoz kérni.

A társaság megkapta, amiért az egész készült: az este saját statisztikáját. Nem becslést, nem utólagos rekonstrukciót, hanem azt, ami tényleg történt — mert minden szám a valóban rögzített rendelésekből jött.

Az alkalmazás egy baráti társaság egyetlen estéjére készült, de a felépítése nem zárja ki a komolyabb használatot. Egy vendéglátóhelyen a következő irányok adnák magukat:

• Több pult és párhuzamos kiszolgálás — több kezelővel, egymás munkájának zavarása nélkül.
• Árak, számla és fizetés — a jelenlegi felállásból ez teljesen hiányzik, és ez lenne a legnagyobb, ugyanakkor legegyértelműbb kiegészítés.
• Készletkövetés — az „elérhetőség" kézi váltása helyett automatikus fogyás, előre jelzett kifogyással.
• Műszakonkénti kimutatások — nem egy estére, hanem napokra, hetekre visszatekintve: mi megy jól csütörtökön, és mi nem megy soha.
• Asztalszám alapú azonosítás a névsor helyett — egy bárban nem ismerjük előre a vendégeket.
• Bővített itallap — allergén- és összetevő-információk, több nyelv, ajánlások.

Ezek nélkül is teljes az, ami elkészült; ezekkel együtt pedig egy pult napi eszköze lehetne belőle.

A Drink It arra emlékeztet, hogy egy jól eltalált eszköz nem attól jó, hogy mindent tud, hanem attól, hogy pontosan egy helyzetet ismer nagyon jól. Itt ez a helyzet egy baráti összejövetel volt: egy ember a pult mögött, egy ismert társaság előtte, és egy közös kíváncsiság arra, hogy mi is történt valójában.

A pult mögé egy gyors, zavarmentes munkafelület került, a pult elé egy szép, olvasható itallap, közéjük pedig egy QR-kód. A kettő között semmi felesleges.